magammal vinni....itthon hagyni......

Ami kell és ami nem...ami fontos ami nem.....fejenként 20 kg + egy kézitáska. Jegyzetek, hogy nehogy itthon maradjon valami ami nélkülözhetetlen...
A jegyzetekből rájöttem, hogy nincs is sok olyan dolog, ami annyira kell.....pár apróság.Csak a könyvek lettek volna, de vettem ebookot.
Viszont vannak félelmeim. A jegyzetelés által még világosabb az, hogy az otthon azért otthon, mert egy élet apróságai gyűlnek benne. Amiket nem használ az ember, csak néha előveszi, és nézegeti, mosolyog, emlékezik......és ez jó. És nem nagyon hozható létre egy csak két évre bérelt lakásban. Ami olyan svájci praktikus tüchtig bérlakás. Minden fehérre festve (nem szeretem), nem lehet szöget beverni, átfesteni semmit se. stb.stb......sose laktam önszántamból fehér lakásban, apám festőművész, tehát nagy mennyiségű kép van a falon, és sose volt másképp. Most meg jön a nagy fehérség......És tévé sincs. Jó, azt veszünk majd, de nem a első hónapban. A képekre is van ötletem.

Persze látom, hogy ezek nem olyan igazi problémák......kívülről nézve nem..........
Még egy hét.......

A "nem beszédes" nevek.......

Occupato és Presente történetét Rómában kezdtük mesélni. Nevüket a lift feliratai adták. A lift vagy occupato, vagy presente volt. Presente volt a kedvező. A lift esetében. Presente én vagyok. Occupato Ő. A történetek általában így kezdődtek: ...Occuppato és  Presente mennek az utcán. Azt kérdezi Occupato hogy......erre azt mondja Presente.............

......és most tényleg elindulunk. 3 hét múlva. Két év. Két év máshol. Nem gyakran kap az ember lehetőséget arra, hogy  új életet kezdjen. Nem mintha a régivel baj lenne. Jó, otthonos, kellemes, szórakoztató. De az új izgalmas, váratlan, meglepő, ismeretlen.......... Azt gondolom a megszokott környezetben megszokott módon cselekszünk. Új környezetben lehetőség van a  máshogyra.....várom....tagadhatatlanul várom.......